A legutóbbi szombat délután tartottunk egy kis létszámú virágkötő szakkört, az utca végi virág üzletben. Mindenki az elképzelései megvalósításához vihetett magával alapanyagot, pl ajtó, vagy asztaldíszhez való alapot, de elegendő volt egy olló és ragasztópisztoly is. Végül sokkal többen lettünk, mint ahogy előre terveztünk, így akadt aki csak nézelődött. Volt mit! Hihetetlen mennyi féle különös termés, levél és virág létezik. Mind beleszerettünk egy száraz afrikai mezei virágba, amihez végül nem is mertünk hozzá nyúlni sem. :) Az első gondolatom az volt, hogy egy virágokkal díszített gömböt fogok alkotni, ám amikor megláttam a sok gyönyörűséget hazarohantam a kis papírmasé manófejért, ami az elmúlt hónapokban addig fejlődött csupán, hogy valamikor novemberben széttrancsíroztam egy tobozt és a pikkelyekből frizurát építettem a buksijára. De most elérkezett a manókám 'megtestesítésének' ideje. Ragasztottam, vágtam, becsavartam, tűztem, illesztettem, kötöztem, szabtam, téptem, oázisból, ágacskákból, fagolyóból, háncsból, rafiából, levélből, termésből. Kedvenc porcikái a bársonyos levélből hajtogatott sapkája, amibe fakérget tűztem és a szintén fakéregből szabott durva szőttes hatású vörös köpeny, amin a gomb nem fokhagyma. És ebből a sokmindenből született ő:
 |
A többiek keze alól kikerültek még csodaszép fali és asztaldíszek. A legtöbben aztán hazaszállingóztak. Hárman maradtunk, amikor nekiláttam az eredeti terveim szerinti virággömbömnek. Rózsa-fekete kombinációhoz válogattam a hozzávalókat, termést és szalmarózsát. Az ujjamat is alaposan megégettem ragasztás közben; már nem fáj ugyan, csak szörnyen ronda. A gömböm viszont annál jobban néz ki. :) Már fel is lógattam egy selyem szalagnál fogva:
 |